Pénisz és művészet


Címkék: kultúra kiállítás Fogalmam sincs, hogy kerültem a Ludwig múzeumba Robert Mapplethorpe kiállításárade mindenki így járt a legjobban. Ha többet tudok az amerikai fotós életművéről, valószínűleg passzolom a lehetőséget, mert egy férfi mégsem megy el egy olyan kiállításra, ahol körülbelül 15 lehet az egy látogatóra eső pöcsök száma látogatóra eső pöcsök, haha.

Pompeji falloszkultusza Tartalom Miért kicsi az ókori görög szobrok pénisze?

De legalábbis nem viszem magammal a feleségemet és a hat hónapos kislányomat. Viszont ha már így alakult, végignéztük a képeket, és pénisz és művészet a helyzet, hogy a végére hiába vibrált a szemem előtt ezernyi farok, mégis úgy jöttem ki a Pénisz és művészet múzeumból, hogy ez a Mapplethorpe egy zseni.

pénisz és művészet

Nemcsak azért, mert harminc év távlatából is meg tud botránkoztatni, bár ez már önmagában is elgondolkoztató: úgy tűnik, hogy a művészet egy ideig húzta magával az átlagembert, emelte az ingerküszöbét, kinyitotta a világképét, aztán a tömegek egy ponton elengedték a művészek kezét és azt mondták: innen menjetek tovább egyedül. Számomra legalábbis ezt bizonyítja, hogy Mapplethorpe képei ma pont ugyanakkora megütközést tudnak kelteni, mint évtizedekkel ezelőtt, nem nőtt tehát a toleranciaszint, inkább tetőződött, ami persze nem feltétlenül baj.

Sőt, jól is van ez így.

pénisz és művészet

De Mapplethorpe-ot azért tartom zseninek, mert a nyilvánvalóan provokatív, figyelemfelkeltő témák ellenére is képes volt olyat alkotni, ami a témától függetlenül abszolút örök érvényű. Mondhatjuk, hogy egy farokgyűrűvel vörösre pumpált pénisz nem művészet, az sem, ha kettőt rakunk ezekből egymás mellé, de ha már beteszünk egy tükröt a kettő közé, amiben önmagunkat látjuk, akkor legalább odáig eljutunk, hogy röhögve tudjuk magunknak mondani: te pöcs.

De még ez is csak polgárpukkasztás.

Soma Mamagésa a péniszméretről

A valódi művészet nekem ott kezdődött el, amikor a homoszexuális, AIDS-ben elhunyt, a New York-i szado-mazo világot kívülről belülről belülről, pénisz és művészet haha! Mapplethorpe képein persze sokszor felbukkan a szexualitás, időnként annak is egy különösen szélsőséges verziója, például az az önarckép, amelyiken pucéran pucsít a kamerába, miközben egy ostor lóg ki a seggéből tudom, tudom, ne is mondjátok.

pénisz és művészet

De amikor közjátékok nélkül örökíti meg a testeket, akkor Mapplethorpe művészete sokkal közelebb van a görög és reneszánsz szobrászokéhoz, mint a pornófilmesekéhez, és elég könnyű észrevenni a párhuzamot a fickó aktképei és csendéletei között: egy virág nála ugyanúgy jelenik meg, mint egy erektált pöcs, nincs különbség, és persze én is hülyén érzem magam, hogy ezt írom, de: csak harmónia van.

A kiállítás végére egészen hozzászoktam a látványhoz, a többi vendég meg ahhoz, ahogy a feleségem egy boldogan nevetgélő hathónapos kislány szemét próbálja takargatni, nálam talán csak az ütötte ki a biztosítékot, amikor az utolsó képeken félmeztelen gyerekeket örökített meg Mapplethorpe.

pénisz és művészet

A segges-ostoros képek után ezen már nem tudtam röhögni. Ezzel együtt egy szuperérdekes kiállítás van a Müpa Ludwig múzeumában még szeptember harmincadikáig erekció a nőgyógyásznál, szerintem mindenképp menjetek el csecsemő nélkül, lehetőleg nem első randihelyszínként, főleg, hogy a kiállítás utolsó két hetében valami 33 százalékos kedvezményt is adnak még annak, aki Mastercard-kártyával fizet, bár ezt csak fél szemmel olvastam, érdeklődjetek a helyszínen a részletekért.

pénisz és művészet